A legtöbben tudjátok rólam, hogy imádom a mitológiát. Hősök, szörnyek, istenek, kalandok, varázslatok. Mi másra vágyhatna egy élénk fantáziával rendelkező fiatal?
Régen anyámék pár meséskönyvvel kisgyerekként, illetve az "Egyiptomi mitológia" című könyvvel megajándékoztak karácsonyra, amit aztán véletlenül megvett Kaland-Játék-Kockázat sorozat lapozgatós könyvei követtek 7-8 éves koromban, így aztán a Titán világát a későbbi keresztelés után a Biblia követte. Közben a gimnáziumban egyenes út vezetett a szerepjátékok világába, ahol sikerült a képzeletem segítségével más világokba kalandozni, aminek aztán a szerepét a kedvenc és azóta is virágzó csillagkapu világa folytatott.
Ám úgy tűnik, hogy régen, a tévék és internet nélkül élő emberek is megtalálták a szórakozás ezen módját, hiszen meg kellett magyarázniuk a körülöttük zajló természeti eseményeket. Így született az emberiség kultúrájának bölcsője, a mitológia. Mindig is imádtam az egyiptomi, a görög és a skandináv mitológia szereplőit. Az érdeklődésem ékes bizonyítéka itt található, amelyet azóta számos weboldalon láttam már viszont. Elképzelhető, hogy pár cikket majd itt a blogon is átollózva feltöltök, hiszen egy kis ismétlés nekem sem árt. A legtöbben ugyan megrekednek egy alapszinten és magamat sem hívnám profinak, pláne úgy, hogy azért a lexikális tudásom is egyre jobban megkopott az utóbbi években.
Lehet most istenkáromló dolgot teszek egyesek szemében, de vallom, hogy a Bibliai is a mitológia egyik ága. Manapság nem így tekintünk rá, hiszen aki vallásos és jár hittanra, az úgyis megtanulja az Ószövetség és az Újszövetség főbb szereplőit, míg irodalomból csak pár órát áldoznak a történetre. Én sosem értettem, hogy lehet egy műveltségi vetélkedőben a bibliai szereplőkkel kapcsolatos kérdésekre a választ nem tudni. Pedig aki olvasta a könyvet, amelyet a bátyám viccesen csak a "legjobb bestsellernek" szokott hívni, annak azért ismernie kellene az olyan neveket, hogy Noé, Ábrahám, Izsák, József, Dávid, Salamon, Zakariás, Péter, Júdás, Pál.
A megkeresztelésem a kilencedik születésnapomon, 1989. augusztus 13.-n történt a testvéremmel együtt, ahol kaptam egy Ábel-Zsuzsanna Biblia enciklopédiát, illetve egy gyerekeknek szóló Bibliát, amely röviden összefoglalta a főbb eseményeket. Eddig éveken át senkinek nem meséltem el, hogy aznap Nyíregyházán volt egy kis fogadás. Én a szobámban olvastam a Bibliát az ágyon fekve, ahová a Nap besütött. Ott először imádkoztam teljesen egyedül, mert valahogy kedvet kaptam hozzá. Aztán oly gyorsan el tudtam olvasni és memorizálni az egész gyerek Bibliát, hogy mind a mai napig melegség tölt el, ha erre a spirituális élményemre visszaemlékszem. Manapság már kevésbé vagy vallásos és inkább a materialista világ felé tendálok, de aznap biztos, hogy történt velem valami. Talán megérkezett a Szentlélek? Ki tudja? Amikor még hitetlen voltam, akkor nem is foglalkoztam ezen témával és a régi rendszerben nem is nagyon engedték. Aztán megkeresztelt gyerekként mindig azt hittem, hogy Isten a Napban lakik és onnan figyel minket. Amikor visszaemlékeztem erre az olvasásra, akkor magyarázatként az jutott eszembe, hogy talán a Ő érintett meg és figyelt engem. Ha vallásos szempontból nézzük, ez akár lehetne a hiúság bűne is, hogy önhitten ilyet feltételek, hogy éppen engem választott ki. Később is törekedtem arra, hogy úgy éljem az életem, hogy ezt a furcsa, egész testemet átjáró érzést ki tudjam sugározni a környezetem felé, még ha más élethelyzetben éppen saját magamban is próbáltam elnyomni és magyarázatot találni rá. Ma már lehet azt mondanám, hogy lehet csak a memóriám volt akkor ennyire felfokozottan aktív állapotban. A lényeg, hogy a nyírtéti keresztanyámnak, Mariska néninek szinte az egészet fejből vissza tudtam mondani akkor, hogy kivel mi történt. Ő csak csodálkozott az áhítatom szintjén, mert ilyet még nem látott. Mintha megvilágosodtam volna, mert tényleg emlékeztem a szereplőkre és a cselekedeteikre. Anyámék ezután sokáig papnak akartak küldeni, de erről majd talán máskor mesélek.
Az azt követő években részenként megvettem egy nyolc kötetből álló képregényszerű Bibliát is a Larousse kiadótól:
Ez mozgatta meg igazán a fantáziám, mert egyszerűen lehetett látni magam előtt az eseményeket. Akkor még nem tudtam, hogy miért, de olyan apokrif iratokat is feldolgoznak benne, ami a református Bibliában nem is szerepel. Emlékszem a templom mellett a kocsiban olvasva vártam, hogy édesanyám a kozmetikából visszatérjen. Annyira bele tudtam merülni ebbe a képregénybe, hogy olykor órákon át olvastam a frissen megvett új kötetet és már csak arra riadtam fel a képzeletem világából, hogy anyám kopog az ablaküvegen. A harmadikat kaptam meg elsőnek szüleimtől, aztán az utolsó kettővel együtt utólag sikerült az első kettőt is begyűjtenem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki a téma iránt érdeklődik, mert szerintem alapmű és minden korosztály imádni fogja. Antikváriumokból potom pénzért lehet hozzájutni, mivel már közel 20 éve jelent meg ez a széria és azóta se láttam ennél látványosabbat a témában. Persze van teljes Bibliánk is, amit ugyan sosem olvastam el végig, de belelapoztam itt-ott. A legkedvesebb élményeim mind a mai napig a két fent nevezett kiadáshoz kapcsolódnak.
Azóta megrendeltem angol nyelven is a Bibliát, mert nagyon olcsón árulták és kíváncsi voltam a régi angol nyelvezetre. Nem csalódtam benne, mert öröm volt látni angolul a neveket: Luke, John, Mary. Annyira ugyan nem állok jól angolból, de többnyire megértettem a szöveget.
S hogy miért meséltem el mindezt? Arra akartam egy kis személyes anekdotázás árán felhívni a figyelmet, hogy milyen nagyszerű könyv a Biblia azok számára, akik szeretik a mitológiát és az izgalmas regényeket. Ármány, cselszövés, árulás, szerelem, szakítás, béke, halál. Ezek mind benne vannak, ahogy szereplők jönnek és mennek, de az egész mivel több évszázadot ölel fel, így olyan, mint egy családregény. Ha nem is a teljes szöveget, de érdemes legalább a rövidített kivonatot elolvasni belőle függetlenül attól, hogy ki melyik felekezethez tartozik vagy egyáltalán vallásos-e. Tényleg szórakoztató a cselekmény és egy könyv elolvasása még nem kötelez semmire és szégyellni sem kell. Aztán ha valamilyen pozitív üzenetet is sikerül leszűrni belőle, az már csak a ráadás.
Régen anyámék pár meséskönyvvel kisgyerekként, illetve az "Egyiptomi mitológia" című könyvvel megajándékoztak karácsonyra, amit aztán véletlenül megvett Kaland-Játék-Kockázat sorozat lapozgatós könyvei követtek 7-8 éves koromban, így aztán a Titán világát a későbbi keresztelés után a Biblia követte. Közben a gimnáziumban egyenes út vezetett a szerepjátékok világába, ahol sikerült a képzeletem segítségével más világokba kalandozni, aminek aztán a szerepét a kedvenc és azóta is virágzó csillagkapu világa folytatott.
Ám úgy tűnik, hogy régen, a tévék és internet nélkül élő emberek is megtalálták a szórakozás ezen módját, hiszen meg kellett magyarázniuk a körülöttük zajló természeti eseményeket. Így született az emberiség kultúrájának bölcsője, a mitológia. Mindig is imádtam az egyiptomi, a görög és a skandináv mitológia szereplőit. Az érdeklődésem ékes bizonyítéka itt található, amelyet azóta számos weboldalon láttam már viszont. Elképzelhető, hogy pár cikket majd itt a blogon is átollózva feltöltök, hiszen egy kis ismétlés nekem sem árt. A legtöbben ugyan megrekednek egy alapszinten és magamat sem hívnám profinak, pláne úgy, hogy azért a lexikális tudásom is egyre jobban megkopott az utóbbi években.
Lehet most istenkáromló dolgot teszek egyesek szemében, de vallom, hogy a Bibliai is a mitológia egyik ága. Manapság nem így tekintünk rá, hiszen aki vallásos és jár hittanra, az úgyis megtanulja az Ószövetség és az Újszövetség főbb szereplőit, míg irodalomból csak pár órát áldoznak a történetre. Én sosem értettem, hogy lehet egy műveltségi vetélkedőben a bibliai szereplőkkel kapcsolatos kérdésekre a választ nem tudni. Pedig aki olvasta a könyvet, amelyet a bátyám viccesen csak a "legjobb bestsellernek" szokott hívni, annak azért ismernie kellene az olyan neveket, hogy Noé, Ábrahám, Izsák, József, Dávid, Salamon, Zakariás, Péter, Júdás, Pál.
A megkeresztelésem a kilencedik születésnapomon, 1989. augusztus 13.-n történt a testvéremmel együtt, ahol kaptam egy Ábel-Zsuzsanna Biblia enciklopédiát, illetve egy gyerekeknek szóló Bibliát, amely röviden összefoglalta a főbb eseményeket. Eddig éveken át senkinek nem meséltem el, hogy aznap Nyíregyházán volt egy kis fogadás. Én a szobámban olvastam a Bibliát az ágyon fekve, ahová a Nap besütött. Ott először imádkoztam teljesen egyedül, mert valahogy kedvet kaptam hozzá. Aztán oly gyorsan el tudtam olvasni és memorizálni az egész gyerek Bibliát, hogy mind a mai napig melegség tölt el, ha erre a spirituális élményemre visszaemlékszem. Manapság már kevésbé vagy vallásos és inkább a materialista világ felé tendálok, de aznap biztos, hogy történt velem valami. Talán megérkezett a Szentlélek? Ki tudja? Amikor még hitetlen voltam, akkor nem is foglalkoztam ezen témával és a régi rendszerben nem is nagyon engedték. Aztán megkeresztelt gyerekként mindig azt hittem, hogy Isten a Napban lakik és onnan figyel minket. Amikor visszaemlékeztem erre az olvasásra, akkor magyarázatként az jutott eszembe, hogy talán a Ő érintett meg és figyelt engem. Ha vallásos szempontból nézzük, ez akár lehetne a hiúság bűne is, hogy önhitten ilyet feltételek, hogy éppen engem választott ki. Később is törekedtem arra, hogy úgy éljem az életem, hogy ezt a furcsa, egész testemet átjáró érzést ki tudjam sugározni a környezetem felé, még ha más élethelyzetben éppen saját magamban is próbáltam elnyomni és magyarázatot találni rá. Ma már lehet azt mondanám, hogy lehet csak a memóriám volt akkor ennyire felfokozottan aktív állapotban. A lényeg, hogy a nyírtéti keresztanyámnak, Mariska néninek szinte az egészet fejből vissza tudtam mondani akkor, hogy kivel mi történt. Ő csak csodálkozott az áhítatom szintjén, mert ilyet még nem látott. Mintha megvilágosodtam volna, mert tényleg emlékeztem a szereplőkre és a cselekedeteikre. Anyámék ezután sokáig papnak akartak küldeni, de erről majd talán máskor mesélek.
Az azt követő években részenként megvettem egy nyolc kötetből álló képregényszerű Bibliát is a Larousse kiadótól:
Ez mozgatta meg igazán a fantáziám, mert egyszerűen lehetett látni magam előtt az eseményeket. Akkor még nem tudtam, hogy miért, de olyan apokrif iratokat is feldolgoznak benne, ami a református Bibliában nem is szerepel. Emlékszem a templom mellett a kocsiban olvasva vártam, hogy édesanyám a kozmetikából visszatérjen. Annyira bele tudtam merülni ebbe a képregénybe, hogy olykor órákon át olvastam a frissen megvett új kötetet és már csak arra riadtam fel a képzeletem világából, hogy anyám kopog az ablaküvegen. A harmadikat kaptam meg elsőnek szüleimtől, aztán az utolsó kettővel együtt utólag sikerült az első kettőt is begyűjtenem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki a téma iránt érdeklődik, mert szerintem alapmű és minden korosztály imádni fogja. Antikváriumokból potom pénzért lehet hozzájutni, mivel már közel 20 éve jelent meg ez a széria és azóta se láttam ennél látványosabbat a témában. Persze van teljes Bibliánk is, amit ugyan sosem olvastam el végig, de belelapoztam itt-ott. A legkedvesebb élményeim mind a mai napig a két fent nevezett kiadáshoz kapcsolódnak.
Azóta megrendeltem angol nyelven is a Bibliát, mert nagyon olcsón árulták és kíváncsi voltam a régi angol nyelvezetre. Nem csalódtam benne, mert öröm volt látni angolul a neveket: Luke, John, Mary. Annyira ugyan nem állok jól angolból, de többnyire megértettem a szöveget.
S hogy miért meséltem el mindezt? Arra akartam egy kis személyes anekdotázás árán felhívni a figyelmet, hogy milyen nagyszerű könyv a Biblia azok számára, akik szeretik a mitológiát és az izgalmas regényeket. Ármány, cselszövés, árulás, szerelem, szakítás, béke, halál. Ezek mind benne vannak, ahogy szereplők jönnek és mennek, de az egész mivel több évszázadot ölel fel, így olyan, mint egy családregény. Ha nem is a teljes szöveget, de érdemes legalább a rövidített kivonatot elolvasni belőle függetlenül attól, hogy ki melyik felekezethez tartozik vagy egyáltalán vallásos-e. Tényleg szórakoztató a cselekmény és egy könyv elolvasása még nem kötelez semmire és szégyellni sem kell. Aztán ha valamilyen pozitív üzenetet is sikerül leszűrni belőle, az már csak a ráadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése